félek. sok mindentől. elsősorban attól, hogy vajon, hogy fog alakulni, hiszen az idő gyorsan repül, és azt veszed észre, hogy egyre idősebb vagy, egyre másabb körülötted minden. mindenkinek van egy célja, nekem is. vannak álmaim, szeretnék sok mindent elérni. a jelenlegi helyzetem nem rossz, de mégis az. vannak problémák, amik ellen küzdök, hogy felejtsek. felejteni akarok, mert fáj.

Nagyszerű. Újra itt vagyok. Igazából nem tudom megállni a helyem, sem a lapon sem itt. Ha egy füzetben írom az a bajom, hogy bárki megláthatja. Ha ide, akkor az a bajom, hogy az találja meg, akiről szó van. Szóval furcsán bonyolult, mert valahová pedig írnom kell, és most nem kellene azt mondani, hogy akkor tartsam meg a véleményem, mert ez nem ilyen egyszerű. Mindig kell valami kis kiút, hogy az ember fellélegezzen, valami alól. Dönteni pedig nehéz ilyen téren bárhol próbálkozol. Pár hónapon belül megváltozhat, hiszen beharangoznak az életembe egy kis okoscsodát, ami majd megmutatja nekem, hogy nem kell itt vagy írásban szenvednem. Az oldalon még mindig nem lehet majd leírást kapni rólam, sőt.. semmit, mint ahogy eddig sem. Ez pedig így a jó.. Napjaimat idézetekkel jellemzem a kis okosnaplómba, ami néha ráemlékeztet arra, ami nagyon fáj. Emellett erőt is ad. Nehéz, de túl kell lépni rajta. Hiszen ez nem döntheti rabigába az életem...életünket.

Csak egy kicsit tolódtam. Csak egy kicsit........
igazából nem tudom, hogy mit akarok ezzel most kezdeni, vagy egyáltalán miért is kezdtem el újra írni-e kicsiny oldalra, de egy biztos, hogy most újra elkezdem, és természetesen aki szeretne az újra olvashatja a blogom. Szeretnék film kritikákat írni leginkább, meg persze, ami eszembe jut. Most, hogy egyre nehezebb nekem a vizsga miatt is, így lehet nem kéne belevágnom, na de se baj, valahová ki kell írnom titkos gondolataimat is.

Mindenesetre Az egyik szemem sír, a másik nevet, mert hülye voltam, és foglalkoztam veled

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |